This website was created as part of a comprehensive family history research project, with the aim of reconnecting with living descendants of relatives depicted in the historical photographs presented here. Although I have previously attempted to reach out to one of the family's descendants, I have not yet succeeded in establishing contact. I therefore hope that through this site, others—whether they once knew the family or are connected to them by kinship—may come forward. All information published on this website is based on publicly accessible sources, as well as on elements of family lore. If you recognize a relative, or an acquaintance in any of the photographs, please feel free to contact me at szdavidszabo [at] gmail [dot] com.
Unless otherwise indicated, the photographs originate from the Sarkady and Szabo family archive and are subject to copyright protection; all rights reserved.
Ez a honlap egy átfogó családtörténeti kutatás részeként jött létre, azzal a szándékkal, hogy a bemutatott régi fényképeken szereplő rokonok ma élő leszármazottaival felvehessem a kapcsolatot. Bár a család egyik leszármazottját korábban már megkerestem, eddig nem sikerült kapcsolatba lépnünk, ezért bízom abban, hogy a honlap révén mások – akik egykor ismerték a családot, vagy rokoni szálon kötődnek hozzájuk – jelentkeznek majd. Az oldalon található valamennyi információ nyilvánosan hozzáférhető forrásokon, valamint a családi legendáriumon alapszik. Amennyiben felismered egy ismerősödet vagy egy rokonodat a fényképeken, kérlek, vedd fel velem a kapcsolatot a szdavidszabo (kukac) gmail.com címen.
Ha másként nincs jelezve, a fényképek a Sarkady és a Szabó családok fotóarchívumaiból származnak, és szerzői jogi védelem alatt állnak; minden jog fenntartva.
The siblings of the Sarkady family from Cluj and Nagyenyed are shown in the photograph above. From left to right: Mária (1899), Vilmos (1914), Sándor (1911), Lajos (1894), Zolti (1917), and József (1910). This website serves as a memorial and also as an effort to reconnect with relatives — or their descendants — who were separated from the family during World War II.
Lajos Sarkady (1894–1944)
The eldest sibling, Lajos Sarkadi, was born in 1894 in Cluj (Kolozsvár) and worked as a detective. He married Erzsébet Cseresnyés in May 1917 at St. Martin’s Cathedral in Pozsony (today Bratislava). Following the Treaty of Trianon, they later relocated to Hungary, where their son Lajos was born in Szolnok in 1921. Due to Lajos’s profession, the family moved frequently: their second son, Ottó Ödön, was born in Balassagyarmat in 1923 but sadly passed away at just one month old. In the early 1930s, the family lived in Hatvan—where Lajos was confirmed—then in Érsekújvár (now Nové Zámky, Slovakia), Miskolc, and finally returned to Cluj, likely due to the Second Vienna Award.
Louis Paul Sarkady (1921–1983)
The younger Lajos (Louis) likely met Éva, the daughter of fellow detective Jenő Bardócz, while living in Cluj. They married in June 1944. According to a contemporary newspaper article, Lajos participated in the 1938 Felvidék uprising (Free Corps of 1938) and later served in the Hungarian Army. He first worked at the Cluj Military Command and subsequently served as a radio operator under Captain Győző Lévay.
Presumably due to his military background, he could not remain in Hungary, so the young couple left the country together with the Lévays. By April 1945, they were already in the DP camp in Pocking, where they stayed until the early 1950s. While the Lévays emigrated to Australia, Lajos and his family found refuge in the United States: they first settled in Seattle, and eventually in California, where Lajos passed away in 1983.
Over the past decades, several independent attempts have been made to get in touch with the descendants of this family. To the best of my knowledge, the first effort is linked to Lajos’s mother, Erzsébet, who passed away in Budapest sometime before 1975, though after the 1950s. She was followed by Lajos’s former commanding officer, Győző Lévay, who also tried to reestablish contact, most likely with friendly or comradely intentions. The third attempt came from a cousin on Erzsébet’s side, who likewise sought to trace the family members living abroad.
None of these initiatives have resulted in a response. As a descendant of the Sarkady branch, I sent a letter with the intention of mapping out the family connection and preserving the memory of those who came before us — making this the fourth known attempt to reach the family. Although these efforts were made independently of one another, they reflect a shared human desire: to reconnect, to understand, and to carry forward the story of our family.
A fentebb látható fotón a Kolozsvári-Nagyenyedi Sarkadi család testvérei láthatók. Balról jobbra Mária (1899), Vilmos (1914), Sándor (1911), Lajos (1894), Zolti (1917) és József (1910). A honlapot megemlékezésnek szánom, egyúttal a második világháborúban elszakadt rokonokat, pontosabban azok leszármazottait szeretném segítségével megtalálni.
Sarkadi Lajos (1894–1944)
A legidősebb testvér, az 1894-ben Kolozsvárt született Sarkadi Lajos detektív volt, feleségével Cseresnyés Erzsébettel 1917. májusában házasodtak össze a Pozsonyi Szent Márton-dómban, majd a Trianoni békeszerződések miatt később áttelepültek Magyarországra, Lajos fiúk már Szolnokon született 1921-ben. A családfő munkájának köszönhetően rengeteget költöztek: 1923-ban Balassagyarmaton született második fiúk, Ottó Ödön, aki alig élte meg az egy hónapos kort. Az 1930-as évek első felében éltek Hatvanban – Lajos itt bérmálkozott -, Érsekújváron, Miskolcon, majd végül Kolozsvárt, ide feltehetőleg a második bécsi döntés miatt került a család. Lajos 1944. szeptemberében egy fertőzésnek köszönhetően itt vesztette életét.
Sarkady Lajos Pál (1921–1983)
Az ifjabbik Lajos feltehetően itt, Kolozsváron ismerte meg a szintén detektív Bardócz Jenő lányát, Évát, akivel 1944 júniusában össze is házasodtak. Egy korabeli újságcikk alapján részt vett az 1938-as felvidéki felkelésen (1938-as szabadcsapatok), végül Lajos a honvédségnél kötött ki: előbb a Kolozsvári hadtestparancsnokságon dolgozott, utóbb pedig Lévay Győző százados hajózó távírásza volt.
Feltehetően honvédségi múltja miatt azonban nem maradhatott Magyarországon, így az ifjú házaspár Lévay-ékkal együtt elhagyta az országot, 1945 áprilisában már a Pocking-i DP-táborban voltak, ahol egészen az 1950-es évek elejéig maradtak. Míg Lévay-ék Ausztráliába emigráltak, addig Lajoséknak az Amerikai Egyesült Államok nyújtott menedéket: először Seattle-ben, majd végül California-ban telepedtek le, Lajos itt is halt meg 1983-ban.
Az elmúlt évtizedek során több, egymástól független megkeresés is történt annak érdekében, hogy kapcsolatba léphessünk a család leszármazottaival. A legjobb tudomásom szerint az első próbálkozás Lajos édesanyjához, Erzsébethez köthető, aki valamikor 1975 előtt, de az 1950-es évek után hunyt el Budapesten. Ezt követően Lajos egykori századosa, Lévay Győző is próbált kapcsolatot teremteni, feltehetően bajtársi vagy baráti szándékkal. A harmadik próbálkozás során Erzsébet oldaláról Lajos unokatestvére próbálta felkutatni a kint élő leszármazottakat.
Eddig egyik kezdeményezés sem vezetett eredményre. Én a Sarkady-ág leszármazottjaként írtam levelet, a családi kapcsolat feltérképezése és az emlékezés szándékával, ezzel negyedikként próbáltam elérni a családot. Bár ezek a próbálkozások egymástól függetlenül történtek, mégis ugyanazt az emberi vágyat tükrözik: a kapcsolódást, a megértést, és a családi történet továbbadásának fontosságát.
